Veszprém történeti sírkertjében, az Alsóvárosi temetőben szabadon áll a kisméretű ún. Haiszler-kápolna. A kör alaprajzú, nyugatnak tájolt, magas fazsindellyel fedett, manzárdtetős, hengeres formájú épület a reformkori városi polgárság építkezésinek emléke. A 19. század első felének építészetét általánosságban az antik minták követése jellemezi, a korszak építészeti stílusát klasszicizmusnak nevezzük. A stílust, amely a Haiszler-kápolnán is visszaköszön a visszafogott építészeti tagolása, a gö...Tovább
Veszprém történeti sírkertjében, az Alsóvárosi temetőben szabadon áll a kisméretű ún. Haiszler-kápolna. A kör alaprajzú, nyugatnak tájolt, magas fazsindellyel fedett, manzárdtetős, hengeres formájú épület a reformkori városi polgárság építkezésinek emléke. A 19. század első felének építészetét általánosságban az antik minták követése jellemezi, a korszak építészeti stílusát klasszicizmusnak nevezzük. A stílust, amely a Haiszler-kápolnán is visszaköszön a visszafogott építészeti tagolása, a görög és római építészet formáinak követése jellemzi. A kör alaprajz alkalmazása az antik kör alaprajzú templomok és sírépítmények felidézést jelenti. A kápolna hengeres terét, és külső tömegét egy kis félköríves záródású szentély és a széles bejárati előépítmény bővíti.
A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt kápolnát az 1800-ban Veszprémbe költöző, megyei főorvosnak kinevezett Haiszler György (1761–1841) emeltette szintén György nevű, 1830-ban, kolerajárványban elhunyt fia sírja fölé. Később családi sírboltként használták. A bejárati előépítményt négy háromnegyed oszlop díszíti, és háromszögű lezárása, azaz a timpanon koronázza. A timpanon mögött kis huszártorony emelkedik. Lent, középen kétszárnyú, kőkeretes ajtó nyílik, a kapuszárnyak ma is építéskoriak. A kapu felett kör alakú, a két szélen egy-egy félköríves záródású, kovácsoltvas rácsokkal ellátott ablak töri át a homlokzatot. A párkány frízében latin nyelvű felirat olvasható, amelyből a vörös színennel kiemelt betűk az építés évszámát adják ki. (Az ilyen építési feliratokba rejtett évszámokat kronosztikonnak nevezzük.) A felirat szerint („GEORGIVS HAISZLER EX HAEREDITATE SVI FILII GEORGII / SVI SVAQVE FAMILIAE CAVSA EIVS EX VOTO FIERI STATVIT”) a kápolna 1831-re lett készen, a kolerajárványban elhunyt fiú emlékére. Az előépítményt dongaboltozat, a kápolnateret kupola fedi.
A kör alaprajzú belső térben körbefutó, festett stukkódísszel gazdagított háromrészes főpárkány és pilaszteres tagolás van. Az oldalfalakon falfestmények sorakoznak, balra a Kiűzetés a Paradicsomból, jobbra a Bűnbeesés jelenete látható. A kupolán az Utolsó Ítélet ábrázolása sajnos nagyrészt elpusztult. A diadalívet kazettás festés díszíti. A bejárattal szemközti oldalon lévő kis félköríves szentélyben koporsó-formájú oltár áll, melynek fakeresztjéről a szép kidolgozású korpusz ma már hiányzik. A bejárat két oldalán kis helyiségek nyílnak, a jobb oldaliból lépcső vezet a kisméretű orgonakarzatra. Az épületben helyezték el Haiszler György (1761–1842) és özvegye, Haiszler Györgyné, Hollán Jolán (1765–1848) sírtábláit. Fiát, Károlyt (1803–1860), a városi kórház főorvosát, majd megyei másodfőorvost, az apjával való ellentéte miatt nem ide temették, csak később építették sírkövét a kápolna nyugati falába. A kápolnát 2002-ben felújították.
