Veszprém – Margit-romok

Veszprém – Margit-romok
Leírás
A veszprémi vár alatt, a Benedek-hegy lábánál, a Séd túlpartján kis tér szélén magas romok állnak. A Margit-romnak is nevezett kőfalak az egykor itt emelkedő domonkosrendi Szent Katalin apácazárda templomának és kolostorának maradványai. A koldulórendek közül a ferencesek és a domonkosok is királyi támogatással jelentek meg Magyarországon már az alapításukkal egyidőben, a 13. században. A veszprémi kolostort apácák számára Bertalan veszprémi püspök létesítette 1239-ben. A kolostor felépítésénekWeiterlesen
A veszprémi vár alatt, a Benedek-hegy lábánál, a Séd túlpartján kis tér szélén magas romok állnak. A Margit-romnak is nevezett kőfalak az egykor itt emelkedő domonkosrendi Szent Katalin apácazárda templomának és kolostorának maradványai. A koldulórendek közül a ferencesek és a domonkosok is királyi támogatással jelentek meg Magyarországon már az alapításukkal egyidőben, a 13. században. A veszprémi kolostort apácák számára Bertalan veszprémi püspök létesítette 1239-ben. A kolostor felépítésének és fenntartásának anyagi alapját birtokadomány képezte, amelyről az alapítást követő évből maradt fenn okelvél. Az épület gyorsan elkészülhetett, mert 1241-ben már lakott volt. 1246 és 1252 között nevezetes és előkelő lakója volt a zárdának, itt nevelkedett IV. Béla király lánya, Margit hercegnő. A margitszigeti konvent felépülése után a királylány átköltözött az új kolostorba, de emlékét hosszan fenntartották, innen a Margit-rom elnevezés. A középkor későbbi szakaszában a kolostor elszegényedett és elnéptelenedett. A lelkiség és az épületek megújítására az 1480-as években került sor. A súlyosan leromlott állapotú templomot és kolostort ekkor az áruba bocsátott birtokok bevételeiből tudták tatarozni. Nem sokkal később az apácakolostort férfi szerzetesek vették át. A török Hódoltság elején elhagyatottá vált épületegyüttes pusztulásnak indult. A Hódoltság után kőanyagát széthordták, és romosan élte meg a 20. századot. Először az 1930-as években folyt ásatás a falak között a kolostor maradványainak felderítése, az épület történetének megértése érdekében. Ezt azóta is több kutatás, ásatás és romkonzerválás követte. Az épületből ma az egykori templom maradványai, és ahhoz kapcsolódva a kolostor udvarának kis részlete, a kerengő egy rövid szakasza figyelhető meg a helyszínen. A legmagasabban a sokszögű gótikus szentély falai állnak. Az ásatások adataiból következtetni lehet az épület méreteire és építési periódusaira. A 13. század közepén épül első templom eredetileg rövidebb volt, egyenes záródású szentéllyel rendelkezett. Ma is láthatók a főkapujának maradványai, a két oldalán az azt keretező féloszlopok lábazataival, és a kapu belső oldalán négy lépcsőfokkal. A kapu előtt egykor előcsarnok is volt. A magas álló falak már a korai szentély bővítése során keletkeztek, valószínűleg az 1480-as években. A falban látható tárcsás kőkonzolok ennél kicsit későbbiek, 1490–1500 körüliek, és egy téglabordás hálóboltozat kialakításával együtt kerültek a mai helyükre. A meglehetősen hosszú templom hajóját a szentélytől egy ajtókerettel áttört fal zárta el. A szentélyrekesztő hajó felőli oldalán, a sarkokban egykor oltárok álltak. A hajó felett részben vagy egészben nagykiterjedésű karzat is volt, az istentiszteleteket az apácák e karzatról követték. A szentély falának másik oldalán két, az épülethez utólag hozzáépített kápolna lenyomata is kirajzolódik. Az egyik minden bizonnyal a forrásokból ismert Szűz Mária-kápolna lehet. Az ásatások során előkerült kőtöredéket a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum őrzi. Weniger lesen
Történeti leírás
Első adat a településről
1001 vagy 1002, a pannonhalmi alapítólevélben
Első adat a templomról
Bertalan veszprémi püspök 1240-es oklevelében a Szent Katalin tiszteletére általa építtetett templomról, az ide telepített apácaközösségről és a kolostor fenntartására rendelt jövedelmekről számol be.
Település birtokosa
király, püspök és az apácák
Kegyúr
veszprémi püspök
Középkori templom építési kora és átalakítása
1230-40 táján épült, itt élt a későbbi Árpád-házi Szent Margit 1246 és 1252 között. Szintén a kolostorban élt Boldog Ilona egészen 1240 (más források szerint 1270) körül bekövetkezett haláláig. 1275-ben Izabella királyné a veszprémi domonkos apácáknak és a nekik segédkező prédikátor testvéreknek adományozta a Szent Katalin-városrészt az innen Jutasra vezető utcával és a Szent Benedek-szikla alatti malommal együtt. Egy 1476-os oklevél szerint a malomhelyük eladásából származó pénzt az apácák a teWeiterlesen
1230-40 táján épült, itt élt a későbbi Árpád-házi Szent Margit 1246 és 1252 között. Szintén a kolostorban élt Boldog Ilona egészen 1240 (más források szerint 1270) körül bekövetkezett haláláig. 1275-ben Izabella királyné a veszprémi domonkos apácáknak és a nekik segédkező prédikátor testvéreknek adományozta a Szent Katalin-városrészt az innen Jutasra vezető utcával és a Szent Benedek-szikla alatti malommal együtt. Egy 1476-os oklevél szerint a malomhelyük eladásából származó pénzt az apácák a templom és tetőzete javítására fordították, egy 1480-as irat a kolostor falainak romos állapotát és az újjáépítés szükségességét hangsúlyozza, egy 1484-es oklevél pedig az áldatlan állapotokat a korábban itt lakó apácák gondatlanságának tulajdonítja. A lecsökkent létszámú domonkos apácaközösséget 1480 körül felszámolták, és a kolostort annak birtokaival együtt pápai engedéllyel egy Veszprémben újonnan alapított obszerváns domonkos férfikonventre ruházták át. 1495-ben a veszprémi konvent tagjai engedélyt kaptak, hogy a domonkos provincia területén egy évig gyűjtést rendezhessenek templomuk helyreállítására. Weniger lesen
Protestáns használat
nem
16-17. századi történet
1520–30-as években működő kolostor legkésőbb a vár 1552-es török bevételekor megszűnt, a 16. század végére már rom volt.
Történeti leírás 1701-1945
A templomrom állapotára vonatkozó legkorábbi forrás Rómer Flóris vázlatkönyvének rajza, mely a szentélyboltozat bordaindításainak mára elpusztult részleteit is megörökíti. Az épületegyüttest ábrázoló, a 19. század végén és a 20. század elején készült fényképfelvételeken megfigyelhető a szentély déli oldalához épült újkori lakóház a romos szentélyfalak által határolt kerttel. A templom és a kolostor ásatására 1936-ban került sor, Rhé Gyula vezetésével. Rhé a kolostor romjaira épült ház elbontása Weiterlesen
A templomrom állapotára vonatkozó legkorábbi forrás Rómer Flóris vázlatkönyvének rajza, mely a szentélyboltozat bordaindításainak mára elpusztult részleteit is megörökíti. Az épületegyüttest ábrázoló, a 19. század végén és a 20. század elején készült fényképfelvételeken megfigyelhető a szentély déli oldalához épült újkori lakóház a romos szentélyfalak által határolt kerttel. A templom és a kolostor ásatására 1936-ban került sor, Rhé Gyula vezetésével. Rhé a kolostor romjaira épült ház elbontása után feltárta a templomnak addig az újkori feltöltés által takart részleteit, azonosítva a 13. századi szentély, az északi mellékterek, és a kolostor ma látható részeinek alaprajzát, illetve a szentélyrekesztőt, a gótikus szentély főoltárát és az előtte húzódó kőlépcsőt. Weniger lesen
Történeti leírás 1945-
1960 körül a kolostor romjaira, a feltárt részletektől délre, lakóház épült. Az 1953-as újabb helyreállítás után az 1960-as évek közepére az elhanyagolt, legeltetésre és futballpályának használt romegyüttes falai tovább pusztultak. A romok újabb konzerválására 1966-ban, Schönerné Pusztai Ilona (OMF) tervei alapján került sor. A helyreállítást megelőző régészeti kutatás során Dax Margit hitelesítette Rhé ásatásának eredményeit. Az épületegyüttes legutóbbi helyreállítása Máté Zsuzsanna tervei alaWeiterlesen
1960 körül a kolostor romjaira, a feltárt részletektől délre, lakóház épült. Az 1953-as újabb helyreállítás után az 1960-as évek közepére az elhanyagolt, legeltetésre és futballpályának használt romegyüttes falai tovább pusztultak. A romok újabb konzerválására 1966-ban, Schönerné Pusztai Ilona (OMF) tervei alapján került sor. A helyreállítást megelőző régészeti kutatás során Dax Margit hitelesítette Rhé ásatásának eredményeit. Az épületegyüttes legutóbbi helyreállítása Máté Zsuzsanna tervei alapján valósult meg 2009 és 2011 között. Weniger lesen
Mai templom adatai
Megnevezés
R.k. rom
Egyéb bevett név
Édeskúti-rom, Margit-rom
Elhelyezkedés
Veszprém, Miklós u., hrsz.: 600, 602, 47° 5' 58.9999" N 17° 54' 0.7999" E
Térkép
Védelem mértéke
kimeleten védett műemlék, régészeti lelőhely (azonosítók: 9749, 9750, 59419)
Védelem törzsszáma
4729
Védelem azonosítója
10649
Védés ideje
1958
Védelemre javasoljuk
országosan védett
Eredeti jelleg
kolostortemplom
Főoltár titulusa, készítési ideje és készítője
Szent Katalin, N.A.
Mai meghatározó korstílusa
gótika, késő gótika
Mérete
30 * 9 méter
Egyházigazgatási beosztás
Liturgikus használaton kívül
Általános jellemzők
Domonkos apácák gótikus templomának és kolostorának több építési periódusból származó romjai. A tört kőből falazott, keletelt, egyhajós, északról kápolnákkal bővített templom és a déli oldalához csatlakozó kolostorkerengő részleges maradványai.
Külső leírás
Az épületből ma az egykori templom maradványai, és ahhoz kapcsolódva a kolostor udvarának kis részlete, a kerengő egy rövid szakasza figyelhető meg a helyszínen. A legmagasabban a sokszögű gótikus szentély falai állnak. Az ásatások adataiból következtetni lehet az épület méreteire és építési periódusaira. A 13. század közepén épül első templom eredetileg rövidebb volt, egyenes záródású szentéllyel rendelkezett. Ma is láthatóak a főkapujának maradványai, a két oldalán az azt keretező féloszlopok Weiterlesen
Az épületből ma az egykori templom maradványai, és ahhoz kapcsolódva a kolostor udvarának kis részlete, a kerengő egy rövid szakasza figyelhető meg a helyszínen. A legmagasabban a sokszögű gótikus szentély falai állnak. Az ásatások adataiból következtetni lehet az épület méreteire és építési periódusaira. A 13. század közepén épül első templom eredetileg rövidebb volt, egyenes záródású szentéllyel rendelkezett. Ma is láthatóak a főkapujának maradványai, a két oldalán az azt keretező féloszlopok lábazataival, és a kapu belső oldalán négy lépcsőfokkal. A kapu előtt egykor előcsarnok is volt. A magas álló falak már a korai szentély bővítése során keletkeztek, valószínűleg az 1480-as években. A falban látható tárcsás kőkonzolok ennél kicsit későbbiek, 1490-1500 körüliek és egy téglabordás hálóboltozat kialakításával együtt kerültek a mai helyükre. A meglehetősen hosszú templom hajóját a szentélytől egy ajtókerettel áttört fal zárta el. A szentélyrekesztő hajó felőli oldalán, a sarkokban egykor oltárok álltak. A hajó felett részben, vagy egészben nagykiterjedésű karzat is volt, az istentiszteleteket az apácák e karzatról követték. A szentély falának másik oldalán két, az épülethez utólag hozzáépített kápolna lenyomata is kirajzolódik. Az egyik minden bizonnyal a forrásokból ismert Szűz Mária-kápolna lehet. Az ásatások során előkerült kőtöredéket a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum őriz. Weniger lesen
Belső leírás
Az épületből ma az egykori templom maradványai, és ahhoz kapcsolódva a kolostor udvarának kis részlete, a kerengő egy rövid szakasza figyelhető meg a helyszínen. A legmagasabban a sokszögű gótikus szentély falai állnak. Az ásatások adataiból következtetni lehet az épület méreteire és építési periódusaira. A 13. század közepén épül első templom eredetileg rövidebb volt, egyenes záródású szentéllyel rendelkezett. Ma is láthatóak a főkapujának maradványai, a két oldalán az azt keretező féloszlopok Weiterlesen
Az épületből ma az egykori templom maradványai, és ahhoz kapcsolódva a kolostor udvarának kis részlete, a kerengő egy rövid szakasza figyelhető meg a helyszínen. A legmagasabban a sokszögű gótikus szentély falai állnak. Az ásatások adataiból következtetni lehet az épület méreteire és építési periódusaira. A 13. század közepén épül első templom eredetileg rövidebb volt, egyenes záródású szentéllyel rendelkezett. Ma is láthatóak a főkapujának maradványai, a két oldalán az azt keretező féloszlopok lábazataival, és a kapu belső oldalán négy lépcsőfokkal. A kapu előtt egykor előcsarnok is volt. A magas álló falak már a korai szentély bővítése során keletkeztek, valószínűleg az 1480-as években. A falban látható tárcsás kőkonzolok ennél kicsit későbbiek, 1490-1500 körüliek és egy téglabordás hálóboltozat kialakításával együtt kerültek a mai helyükre. A meglehetősen hosszú templom hajóját a szentélytől egy ajtókerettel áttört fal zárta el. A szentélyrekesztő hajó felőli oldalán, a sarkokban egykor oltárok álltak. A hajó felett részben, vagy egészben nagykiterjedésű karzat is volt, az istentiszteleteket az apácák e karzatról követték. A szentély falának másik oldalán két, az épülethez utólag hozzáépített kápolna lenyomata is kirajzolódik. Az egyik minden bizonnyal a forrásokból ismert Szűz Mária-kápolna lehet. Az ásatások során előkerült kőtöredéket a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum őriz. Weniger lesen
Általános állapot
jó, átlagos; közepes (főként esztétikai hibákkal); pusztuló (szerkezeti károsodás nyomaival); nem veszélyezetett
Források
településre első adat: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
templom v papja első adat (alapítás, építés, felszentelés): rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
település birtokosa: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
templom kegyura: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
középkori templom építési kora és átalakítása: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
protestáns használat: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
16-17. századi történet: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
plébánia újraalapítása: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
török utáni templom építése: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
török utáni tp. építtetője: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
történeti leírás 1701-1945: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
történeti leírás 1945-: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
mérete: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
építészek, és kivitelezők: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
más mesterek neve: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
egyházigazgatási beosztás: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
ellátó plébánia: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat
Irodalomjegyzék
Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Győr, 1860. 192–193., Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest, Kilián, 1907. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 3. köt. 1/3. 12, 14, 21, 59–62., Éri István (szerk.): Veszprém megye régészeti topográfiája. Magyarország régészeti topográfiája 2. A veszprémi járás. Budapest, 1969. 234–235., Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 1. Veszprém, 1979. 166–181., Koppány Tibor: A Közép-Dunántúl reneszánsz építészete. In: Ars Hungarica 12. 1984/2. 190–191, 193, 195., Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. Művészettörténet - műemlékvédelem 3. Budapest, 1993. 26, 28, 31, 122., Kralovánszky Alán: Koldulórendek Székesfehérvárott és Veszprém megyében. In: Haris Andrea (szerk.): Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Budapest 1994. 97–99., Rainer Pál: A Szent Katalin domonkos apácakolostor. In: Géczi János (szerk.): A Séd völgye Veszprémben. Veszprém, 2000. 73–81., Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere. In: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1–2. 5, 8, 40., Tóth Sándor: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja. In: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1–2. sz., 69–70, 74., Rácz Miklós: Veszprém, domonkos-rendi templomrom építészeti felmérése. Szent István egyetem, Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar, diplomamunka, 2002., Veress D. Csaba: A veszprémi Benedekhegy története. Veszprémi Szemle 8. 2005/3–4. sz. 44–46, 55., Rácz Miklós: A Veszprémi dominikánus kolostor. In: Buzás Gergely–Orosz Krisztina–Vasáros Zsolt (szerk.): Reneszánsz látványtár. Virtuális utazás a múltba. Budapest, 2009. 463–465., Rainer Pál: A veszprémi középkori kolostorromok kutatása az 1930-as években és a Szent István-emlékév. Veszprémi Szemle 11. 2009/2. sz. 17–19, 21–24., Brányi Mária: Kolostorok és kertek a Veszprémi Vár tövében. Maradandó élmény minden korosztálynak. Veszprémi szemle 18. 2016/2. sz. 51–54., Jankovics Norbert: „Wesperen, in qua ipsius episcopatus sedes est constructa.” Veszprém középkori egyházi topográfiája. In: Karlinszky Balázs–Varga Tibor László (szerk.): „Capella Reginalis”. A veszprémi püspökség a középkorban. Veszprém, 2021. 260, 263., Zágorhidi Czigány Balázs: A veszprémi Szent Katalin domonkos kolostor a késő középkorban. In: „In: Karlinszky Balázs–Varga Tibor László (szerk.): „Capella Reginalis”. A veszprémi püspökség a középkorban. Veszprém, 2021. 201–226., Szakács Béla Zsolt: Árpád-kori építészet a Dunántúlon. Budapest, 2021. 602–603.,Kónya Anna: A Szent Katalin domonkos kolostor temploma/Anna Kónya: Church of the Saint Catherine Dominican convent. In: Jankovics Norbert (szerk.): Veszprém város templomai = Churches of Veszprém. Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár. Veszprém, 2023.
Írott források
Pusztai Ilona: Veszprém, Margit romok, tudományos dokumentáció. OMF, 1966. Kézirat, MÉM MDK, Budapest. Tervtár, ltsz. 3916., Rácz Miklós: Margit-romok, Miklós utca. Történeti anyag és korábbi régészeti ásatások összefoglalása, értelmezése. ÁMRK, 2007. Kézirat, MÉM MDK, Budapest, Tervtár, ltsz.: 40672., Máté Zsuzsanna: Domonkos templom és kolostorrom, ún. Margit-romok helyreállítása. Engedélyezési terv. KÖSZ, 2007. Kézirat, MÉM MDK, Budapest, Tervtár, ltsz.: 40917., MEMMDK_I.utem_fototar_ltsz. 4729, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 3916, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 3917, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 12077, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 17235, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 23849, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 40917, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 40934, MEMMDK_I.utem_tervtar_ltsz. 42536., LDMA_RA

Siedlungen

Siedlung
Veszprém
Templomadatbázis