Káptalantóti – Szent Márton, püspök

Káptalantóti – Szent Márton, püspök
Kirchtag
11-11
Történet (1975-ös sematizmus szerint)
"Szt. Márton tiszteletére épült egyházáról 1272-ben olvasunk. Régen: Tóti, Nemes-tóti. Márton nevű papját 1329-34-ben említik. 1694-ben Vörös Péter licenciátus látja el a legszükségesebb egyházi teendőket. Régi Szt. Márton tp-a a XVIII. sz. elején elpusztult. 1721-ben helyreállítják. Az 1765-73-as években nagyobbították. Barokk. Mj: Méretei: 30x13 m. Az 1941. évi renoválás alkalmával eltüntették a régi barokk díszítő elemeket. Belsejét 1970-ben három színnel újrafestették. 1747-ben filiái: GuláWeiterlesen
"Szt. Márton tiszteletére épült egyházáról 1272-ben olvasunk. Régen: Tóti, Nemes-tóti. Márton nevű papját 1329-34-ben említik. 1694-ben Vörös Péter licenciátus látja el a legszükségesebb egyházi teendőket. Régi Szt. Márton tp-a a XVIII. sz. elején elpusztult. 1721-ben helyreállítják. Az 1765-73-as években nagyobbították. Barokk. Mj: Méretei: 30x13 m. Az 1941. évi renoválás alkalmával eltüntették a régi barokk díszítő elemeket. Belsejét 1970-ben három színnel újrafestették. 1747-ben filiái: Gulács, Kékkút, Salföld, Rendes és Kisőrspuszta voltak. Ma a salföldi lelkészséget látja el. A Sabarhegyi tp-rom románkori. Mj.Tit: Szt. Márton. Búcsú: nov. 11. Szi: febr. 23. Rn: dec. 13. Akv: 1747-től. Hsz: 850 (867). " Weniger lesen
Történeti leírás
Középkori templom építési kora és átalakítása
A Szent Márton tiszteletére szentelt, a győri káptalan kegyurasága alatt álló egyház első említése 1272-ből való, Márton nevű papját 1329 –1334 között említik a források.
16-17. századi történet
A templomot 1548-ban felégeti a török, 1550-ben Gyulaffy László csobánci kapitány fosztja ki, ekkor betöltetlen plébániaként írják össze. A 17. század végén romos állapotú.
Történeti leírás 1701-1945
A mai formájában 1714-ben épült templom föltehetően a középkori épület falainak felhasználásával épül. Szabó István plébánossága alatt (1757–1783) bővítik, az építkezést 1773-ban fejezik be. 1817-ben állítják helyre a tíz évvel korábban villámcsapás során megrongálódott tornyát. Tatarozások: 1852 (tető újrafedése), 1855 (külsőt újravakolják, a templombelsőt kimeszelik), 1875, 1880, 1891, 1903 (a padlót cementmozaikkal burkolják), 1911, 1926 (a tetőt palával fedik), 1940 (eltávolítják a szószékeWeiterlesen
A mai formájában 1714-ben épült templom föltehetően a középkori épület falainak felhasználásával épül. Szabó István plébánossága alatt (1757–1783) bővítik, az építkezést 1773-ban fejezik be. 1817-ben állítják helyre a tíz évvel korábban villámcsapás során megrongálódott tornyát. Tatarozások: 1852 (tető újrafedése), 1855 (külsőt újravakolják, a templombelsőt kimeszelik), 1875, 1880, 1891, 1903 (a padlót cementmozaikkal burkolják), 1911, 1926 (a tetőt palával fedik), 1940 (eltávolítják a szószéket, a keresztelőmedencét, a stációképeket és a Pietà-szobrot). Weniger lesen
Történeti leírás 1945-
1946-ban a templombelső a négy evangélista és a magyar szentek alakjait tartalmazó kifestést kap (ifj. Biró Imre és Jenő), 1966-ban felújítják, 1967-ben újjáépítik a tetőszerkezetet, 1970-ben újból kifestik a templombelsőt (Soós István), 1985-ben külső felújításra kerül sor.
Mai templom adatai
Megnevezés
Rk. tp.
Elhelyezkedés
Káptalantóti, Petőfi Sándor utca, hrsz. 53/3.
Védelem mértéke
műemlék
Védelem törzsszáma
M 5181
Védelem azonosítója
9916, 1958; régészeti azonosító: 8177
Védés ideje
2001
Eredeti jelleg
plébániatemplom
Mai meghatározó korstílusa
késő barokk
Egyházigazgatási beosztás
plébánia
Ellátó plébánia
Káptalantóti, Római Katolikus Plébánia
Általános jellemzők
A falu közepén, a főút mentén, támfallal körülvett kis dombon álló, keletelt, szabálytalan alaprajzú templom, a hajónál keskenyebb, belül íves, kívül lemetszett sarkú szentéllyel, a szentély déli oldalán sekrestyével, a nyugati karzat felett toronnyal. Nyugati főhomlokzatát két függőleges falsáv tagolja három szakaszra, és egyszerű, íves főpárkány zárja le. Középen a szegmensíves kapu felett kis méretű körablak nyílik, a két szélső szakaszt félköríves szoborfülkék tagolják. Az órapárkányos, nyolWeiterlesen
A falu közepén, a főút mentén, támfallal körülvett kis dombon álló, keletelt, szabálytalan alaprajzú templom, a hajónál keskenyebb, belül íves, kívül lemetszett sarkú szentéllyel, a szentély déli oldalán sekrestyével, a nyugati karzat felett toronnyal. Nyugati főhomlokzatát két függőleges falsáv tagolja három szakaszra, és egyszerű, íves főpárkány zárja le. Középen a szegmensíves kapu felett kis méretű körablak nyílik, a két szélső szakaszt félköríves szoborfülkék tagolják. Az órapárkányos, nyolcszögű gúlasisakkal fedett, kétszintes tornyot sima falsávok szegélyezik, a főpárkány felett volutákból induló oromfalak fogják közre. A torony harangszintjén egy-egy félköríves záródású ablak, ez alatt az oromfalak felső magasságában egy kis körablak nyílik. A hajó, a sekrestye és a szentély déli falán szegmensíves záródású, záróköves ablakok nyílnak. A hajót háromszakaszos, a szentélyt kétszakaszos csehsüveg-boltozat, a sekrestyét élkeresztboltozat fedi. A hajóhoz nyugatról két pilléren nyugvó karzat csatlakozik, melynek közepén a torony alsó része áll. Barokk stílusú, tabernákulumos főoltárán Szent Ágoston és Szent Ambrus egyházatyák szobrai láthatók, a szentély keleti falára rögzített, Szent Márton és a koldus jelenetét ábrázoló főoltárképet a győri Joh. Nepomuk Kugler festette 1828-ban. A hajó északi falánál álló, oszlopos kialakítású barokk mellékoltárán két angyal által közrefogott Immaculata-szobor látható. A diadalív déli pilléréhez kapcsolódó tölgyfa szószék az 1940-es években készült. Weniger lesen

Siedlungen

Siedlung
Káptalantóti