Veszprém–Gyulafirátót – középkori tp helye – templomrom

Egy 1749-es tanúvallomás 1735-re vonatkozóan elmondja, hogy a reformátusok és a katolikusok az akkor először kettős templomnak nevezett épület északi részét közösen használták, annak rendbehozásához a templom kórusát, oltárát, sekrestyéját közösen bontották le, a felhasznállt kövekből az északi részt megerősítették, két támpillért építettek, a templom ajtaja elé "bejáróhelyet" (nyitott, de boltozott előteret) építettek, az épületet bevakolták, zsindellyel fedték. Az így rendbehozott templomban a katolikusok saját padokat kaptak, 1745-ig a felekezetek közösen használták. A templom alsónak nevezett része tető nélkül, romosan állt. 1747-ben csak az egykori szentély használható, amely mellett akkor fa harangláb állt, az abból megközelíthető református imaház nyomorúságos állapotú, de kőtorony falaira fából emelt tornya van. (A kat.-ok 1744-től Hajmáskértől kapnak lelki gondozást. Magánházban, majd a „falu-házban " miséznek.) 1750-ben is a reformátusok használták a kettőstemplomot, 1760-ban Nemeskéri Kiss Pál nagyprépost megkezdte a kettőstemplom déli részének újjáépítését, s azt 1763-ban fejezték be, Nepomuki Szt. János tiszteletére szentelték. Az együttesről készült 1764-es ábrázolás szerint a katolikus templomrész a hajónál keskenyebb, egyenes szentélyzáródású épület volt, a hajó nyugati, észak felé kiugró szakaszában két faoszlopra támaszkodó karzattal. Szokol János veszprémi pallér tanúvalomása szerint az új templomba a korábbi épület szentélyét és boltozatának maradványait az új szentélybe befoglalták. A reformátusok által használt épületrész, nyugati végét tekintve rövidebb volt a katolikus résznél. Az építkezés feszültséget okozott, mert a reformátusok ettő fogva csak a katolikus részen át jutottak be a templomukba, addig, míg (a szentély falán, a prédikátor háza felől nyíló) bejáratot nem nyitottak azon . 1768-ban a templom "tornyosházát" említik, mely 1773-ban harangot kapott. 1779-ben a torony három harangjából egy a reformátusoké. 1786-ban a katolikus rész teteje javításra szorult, a javítás során a tetőt, szentélyt megemelték, torony épült. 1787: új Nepomuki Szent János oltár. 1789: felújítás, sekrestye épül. A 18. század végén a veszprémi káptalan kérte a királynőt, hogy engedélyezze a katolikus templom mellé épült református oratórium elvételét és bontását. enek ellenére azok 1792-ben bővítésére, 1801-ben új torony építésére kaptak engedélyt. 1804-ben a katolikusok templomuk modern formára alakítására kaptak engedélyt. 1811-12: új tető készült. 1824, egyházlátogatás: a katolikus templomrész bolthajtásos, zsindelyezett, tornya nincs, helyette egy éve emelt fa harangláb áll 3 haranggal, fa kórus, orgona. Nepomuki Szt. János főoltár, Szent Kereszt mellékoltár (Paintner Mihály prépostrátóti plébános adománya), kő keresztelőkút, szószék (gr. Keglevich adománya), a szentély déli oldalán sekrestye. 1824: új harangláb. Az 1779-es vizitációs jegyzőkönyv Hajmáskér filiájaként említi a templomot. Rómer Flóris az 1860-ban kiadott „A Bakony” című művében még leírja az általa románkorinak feltételezett, ívelt szentélyű ref. templomot (7 öl hosszú templom, 2 öl hosszú szentély, a diadalív "ódonszerű gömbölyü oszlopain jobbra griff, balra vadállatok által űzött gyermekek, utóbbi talapzatán torzfej. Kívül három támpillér, belül körbefutó karzat, festett párkányzatán vörös feliratok.) és az ikertemplomként melléépített jelentéktelen r. k. templomot. A kettős templomot kis mérete miatt 1868-ban elbontották, a katolikusok új egyháza új helyen a közvetlen közelében épült fel. Weniger lesen