Általános jellemzők
A téglalap alaprajzú, egyenes záródású, nyeregtetővel fedett, nyugati tornyos templomépület középkori falak felhasználásával épült, mai megjelenését azonban a késő barokk építési periódus és a neoromán átalakítás határozza meg.
A nyugati homlokzat síkjából előreugró torony földszintjén félköríves, bélletes kapu nyílik, melynek timpanonját mérműdísz tölti ki. A kapu fölött rózsaablak, majd egy kisméretű rézsűs, félköríves ablak tagolja a torony nyugati homlokzatát. A harangszinten mind a négy o…Weiterlesen
A téglalap alaprajzú, egyenes záródású, nyeregtetővel fedett, nyugati tornyos templomépület középkori falak felhasználásával épült, mai megjelenését azonban a késő barokk építési periódus és a neoromán átalakítás határozza meg.
A nyugati homlokzat síkjából előreugró torony földszintjén félköríves, bélletes kapu nyílik, melynek timpanonját mérműdísz tölti ki. A kapu fölött rózsaablak, majd egy kisméretű rézsűs, félköríves ablak tagolja a torony nyugati homlokzatát. A harangszinten mind a négy oldalon félköríves záródású, középosztós és mérműves ablakok nyílnak, amelyhez hasonló kialakítású nyílások tagolják a hajó északi és déli homlokzatát is. A tornyot az órapárkány fölött nyolcszögű gúlasisak koronázza.
A csehsüveg boltozattal fedett belső teret pillérekről induló hevederívek tagolják két keskenyebb nyugati, és egy szélesebb keleti boltszakaszra. A boltozatok közepén elhelyezett aranyozott stukkódísz egyházi jelképeket (nyolcágú csillag, szőlő) ábrázol. A templomtér nyugati és keleti végébe karzatokat építettek. A padok klasszicizáló késő barokk stílusúak; az orgona 1830-ban, a szószék, az oltárasztal és a keresztelőkút 1910-ben készült.
Weniger lesen
