Balatonudvari – Szent Márton

Balatonudvari – Szent Márton
Kirchtag
11-11
Történet (1975-ös sematizmus szerint)
"Első említése 1164-ből való. 1211-ben a tihanyi apátságnak 6 házanépe van itt. Tp-a XIII. sz.-i keletelt; újjáépítették klasszicista stílusban 1840 körül. Mj. 14,5x4,5 m.Tit: Touri Szt. Márton pp. Búcsú: nov: 11. Hsz: 230 (329). "
Történeti leírás
Középkori templom építési kora és átalakítása
Templomáról ismert középkori adat nincs, az azonban plébániaegyház volt, 1550-ben ugyanis betöltetlen plébániaként említették.
16-17. századi történet
1550-ben betöltetlen plébániaként említik.
Történeti leírás 1701-1945
1756-ban jelentette az alispán a püspöknek, hogy 1718-ban evangélikus lakossággal és annak prédikátorával telepítették, akik 1745 körül hozták rendbe romjaiból a régi templomot. 1754-ben vette el tőlük padányi Biró Márton püspök, és Szent Márton tiszteletére szentelte fel, ahogyan azt 1778-ban feljegyezték. A kis méretű templomot, amelyről 1816-ban feljegyezték, hogy a falun kívül állt, a megnövekedett létszámú lakosság számára 1840 körül nagyobbíttatta meg Kopácsy József veszprémi püspök.
Történeti leírás 1945-
1838-ban klasszicista stílusban újjáépítve.
Mai templom adatai
Megnevezés
Rk. tp.
Elhelyezkedés
Balatonudvari, külterület, hrsz. 1.
Védelem mértéke
védett műemlék (II. bírság kategória)
Védelem törzsszáma
M 5456
Védelem azonosítója
9773, 1958; régészeti azonosító: 7500
Védés ideje
2001
Eredeti jelleg
középkori templom
Mai meghatározó korstílusa
klasszicista, 1838-ban a középkori templomból újjáépítve
Egyházigazgatási beosztás
filia
Ellátó plébánia
Aszófő, Római Katolikus Plébánia
Általános jellemzők
A mai község É-i szélén lévő dombon, a 71. sz. balatoni országút északi oldalán álló épület, ÉK-nek tájolt, kis méretű, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, a DNy-i bejárati főhomlokzat felett toronnyal. Alaprajzában és tömegében Árpád-kori falusi templom. A bejárati homlokzat közepét, félköríves záródású tükörben, téglány alakú kapu és a teljes homlokzatot megosztó vakolatszalagra ültetett félköríves záródású karzatszinti ablak töri át. A homlokzat szélén, a vakolatszalag alattiWeiterlesen
A mai község É-i szélén lévő dombon, a 71. sz. balatoni országút északi oldalán álló épület, ÉK-nek tájolt, kis méretű, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, a DNy-i bejárati főhomlokzat felett toronnyal. Alaprajzában és tömegében Árpád-kori falusi templom. A bejárati homlokzat közepét, félköríves záródású tükörben, téglány alakú kapu és a teljes homlokzatot megosztó vakolatszalagra ültetett félköríves záródású karzatszinti ablak töri át. A homlokzat szélén, a vakolatszalag alatti vakolatsávba egy-egy keskeny tükör mélyed. A főpárkányon ülő attikás, körablakkal áttört timpanon felett magasodik a falazott, nyolcoldalú gúlasisakkal fedett torony. Harangszinti ablakai, valamint a hajó DK-i oldalán lévő nagy- és karzatablak, valamint a szentélyablak félköríves záródásúak. A harangszinti ablakok záradékát jellegzetes, a vállaknál összekötött párkány veszi körül. Déli homlokzatán elfalazott kapu és felette annak egykori, meredek oromzata látszik, több kisebb román kori résablak nyomaival. Szentélye dongaboltozatos, a hajó síkmennyezetes, végében lapos, kosáríves karzattal. Weniger lesen

Pfarren

Siedlungen

Siedlung
Balatonudvari