Balatonudvari – Szent Márton

Balatonudvari – Szent Márton
Kirchtag
11-11
Történet (1975-ös sematizmus szerint)
"Első említése 1164-ből való. 1211-ben a tihanyi apátságnak 6 házanépe van itt. Tp-a XIII. sz.-i keletelt; újjáépítették klasszicista stílusban 1840 körül. Mj. 14,5x4,5 m.Tit: Touri Szt. Márton pp. Búcsú: nov: 11. Hsz: 230 (329). "
Történeti leírás
Első adat a településről
királyi birtokból a 11. század folyamán került részben a veszprémi püspökség, a tihanyi apátság és az Atyusz nemzetség kezére, 1164-ben az utóbbiak részeit említik
Első adat a templomról
középkori adat nincs, 1550-ben betöltetlen plébániaként említik
Település birtokosa
veszprémi püpsökség, tihanyi apátság, Atyusz nemzetség, lövöldi karthauziak (15.sz.)
Középkori templom építési kora és átalakítása
a legkorábbi említés 16. századi, a település 1558-tól lakatlan
Protestáns használat
1718-ban újratelepített falu evangélikus lakossággal
16-17. századi történet
a 16. századi török pusztítások nyomán 1558-tól lakatlan
Újraalapítás
1754: Padányi B. Márton rekatolizálja
Török utáni templom építése
1745-re építi újjá az evangélikus gyülekezet
Történeti leírás 1701-1945
1754-ben vette el tőlük Padányi Biró Márton püspök, és Szent Márton tiszteletére szentelte fel, ahogyan azt 1778-ban feljegyezték; a kis méretű templomot, amelyről 1816-ban feljegyezték, hogy a falun kívül állt, a megnövekedett létszámú lakosság számára 1840 körül nagyobbíttatta meg Kopácsy József veszprémi püspök klasszicista stílusban, ekkor épült a templom tornya is.
Történeti leírás 1945-
1838-ban klasszicista stílusban újjáépítve.
Mai templom adatai
Megnevezés
Rk. tp.
Elhelyezkedés
Balatonudvari, hrsz. 1.; a falun áthaladó országút északi felén a településtől kissé elkülönülve; 71.sz. főúton; EOV 555392 174340, WGS84/GPS 46.90654, 17.80559
Védelem mértéke
védett műemlék (II. bírság kategória); régészeti lelőhely
Védelem törzsszáma
M 5456
Védelem azonosítója
9773, 1958; régészeti azonosító: 7500
Védés ideje
2001
Eredeti jelleg
középkori falusi templom
Főoltár titulusa, készítési ideje és készítője
Szent Márton; n.a.
Mai meghatározó korstílusa
klasszicizáló
Egyházigazgatási beosztás
filia
Ellátó plébánia
Aszófő, Római Katolikus Plébánia
Általános jellemzők
A település északkeleti sarkán a településtől a 71. sz. főúttal elválasztva, kis méretű dombon álló, keletelt, alapjában felmenő középkori falazatú, többszörösen átalakított, jelenleg 19. századi klasszicista homlokzatú, egyenes szentélyzáródású épület.
Külső leírás
A bejárati homlokzat közepét félköríves záródású tükörben téglány alakú kapu és a teljes homlokzatot megosztó vakolatszalagra ültetett félköríves záródású karzatszinti ablak töri át. A homlokzat szélén, a vakolatszalag alatti vakolatsávba egy-egy keskeny tükör mélyed. A főpárkányon ülő attikás, körablakkal áttört timpanon felett magasodik a falazott, nyolcoldalú gúlasisakkal fedett torony. Harangszinti ablakai, valamint a hajó DK-i oldalán lévő nagy- és karzatablak, valamint a szentélyablak félk…Weiterlesen
A bejárati homlokzat közepét félköríves záródású tükörben téglány alakú kapu és a teljes homlokzatot megosztó vakolatszalagra ültetett félköríves záródású karzatszinti ablak töri át. A homlokzat szélén, a vakolatszalag alatti vakolatsávba egy-egy keskeny tükör mélyed. A főpárkányon ülő attikás, körablakkal áttört timpanon felett magasodik a falazott, nyolcoldalú gúlasisakkal fedett torony. Harangszinti ablakai, valamint a hajó DK-i oldalán lévő nagy- és karzatablak, valamint a szentélyablak félköríves záródásúak. A harangszinti ablakok záradékát jellegzetes, a vállaknál összekötött párkány veszi körül. Déli homlokzatán elfalazott kapu és felette annak egykori, meredek oromzata látszik, több kisebb román kori résablak nyomaival. Weniger lesen
Belső leírás
Szentélye dongaboltozatos, a hajó síkmennyezetes, végében lapos, kosáríves karzattal.
Általános állapot
a lábazati sáv enyhén vizesedő
Források
településre első adat: 1164-1494: Holub III.,905-906. - 1211-1337: PRT.X.,278, 551. - 1305-1337: Veszpr.reg.29,283,297.
16-17. századi történet: 1550: Egyháztört.eml.V.454-462. - 1558: VMRT.2.,58.
történeti leírás 1701-1945: 1718-1756: VÉL.A.39B/15.Prot.Eppale.p.207. - 1745: Uott, A.8/6.Vis.Can.1747.p.480. 1754-1840: PRT.XI.,200. - 1778: Uott,A.8/14.Vis.Can.p.547. - 1840: Uott,Fragm. Vis.Can.1846.XXXVII.
Irodalomjegyzék
Koppány,1963.,89.; uő,1972.,219. és uő, 1993.,84.; Kovacsics-Ila,1988.,162-164.; Marton Jenő: A balatonudvari római katolikus egyház története és hítélete. Balatonudvari, 1994.)

Pfarren

Siedlungen

Siedlung
Balatonudvari