Tihany – Szent Ányos és Szűz Mária | Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár Sematizmusa

Kirchtag

11-17, 08-15

Történet (1975-ös sematizmus szerint)

"Legrégibb magyar nyelvemlékünk, a „Tihanyi Alapítólevél " tanúsága szerint I. András 1055-ben alapította a Bencés apátságot. Az apátsági templom háromhajós, boltozott altemploma e korból való. Ma is őrzik az alapító I. András király sírját. A román stílusú alsótp fölé ugyanilyen stílusú felsőtp-ot építettek famennyezettel, torony nélkül. Többször átépült. 1554¬58 között korszerű erőddé alakítják. A török időkben a balatoni végvárvonal egyik erőssége. 1645-ből tudjuk, hogy a felsőtp fegyver- és puskaporraktár lett. Istentiszteleti helyül az alsótp szolgált. A bencések elhagyni kényszerültek. A végvár lelkipásztora valószínűleg ferences volt. Török kézre sohasem került. A XVII. sz. közepén eredeti céljának adják vissza a ko¬lostor tp-át. 1701-19-ig az altenburgí bencések kezén van. 1719-ben a pannonhalmi bencések veszik át és indítják meg helyreállítását. Az apátság és kéttornyú barokk tp-a 1719-54 között épült föl. Az oltárok, kóruskarzat, orgonaszekrény, szószék, teljes sekrestye-berendezés, egy kiváló fafaragó művész, Stulhof Sebestyén munkája. 25 évig dolgozott rajta. A freskókat a századfordulón együtt készítette Székely Bertalan, Deák Ébner Lajos és Lotz Károly. A tp külső felújítását az OMF végezte 1953-ban. M. Méretei: 46x16 m. A tornyok 35 m magasak. Orgonáját többször átépítették és tökéletesítették az OMF költségén. Legutoljára 1972-ben. A pléb-t 1749-ben szervezték újjá, és 1950-ig a bencések látták el. Műemlék a v. apátsági épület, ma múzeum. Tp melletti része lelkészlakás.Tit: Szent Ányos. Búcsú: aug. 15. Szi: febr. 15., aug. 29. Rn: júl. 26. Akv: 1685-től. Hsz: 1070 (1390).A félszigeten az Apáti hegy tövében Árpád-kori falu tp-ának romjai a XIII. sz.-ból. Mj. 1942-ben állagmegóvásban részesült. Patrociniumát nem ismerjük, az 1267-es összeírásban felsorolt 4 tihanyi kp-na valamelyikével azonosítható. Papja 1340-ből ismerős.1. Endre korára teszik a tihanyi barlanglakásos bazilita monostor keletkezését. A Ciprián-forrás közelében ma már nagyobbrészt leomlott ún. barátlakások, tufába vájt szerzetesi cellák és kp-na maradványai, XI. sz.-iák. M. — Az újlaki és kistihanyi tp-romok, a XIII. sz.-i Szt. Margit tp, más vélemény szerint Szt. András tp maradványai. Kkori település esetleg faluhoz tartoztak. M. 1963-ban az OMF feltárta a romokat. " Weniger lesen

Történeti leírás

Első adat a településről

1055

Első adat a templomról

1055, Lázár apát

Település birtokosa

a tihanyi apátság

Kegyúr

az uralkodó

Középkori templom építési kora és átalakítása

1060-as évek, a középkori épületből csak a barokk szentély alatt lévő altemplom maradt fenn, kőfaragványok közvetve utalnak 12., 13. századi és késő középkori átépítésekre

Protestáns használat

nem

16-17. századi történet

1534-től a 18. század elejéig katonai objektum, a kolostort 1554 és 1558 között építették át fallal és árokkal övezett várrá

Újraalapítás

Hivatalosan soha nem szűnt meg, de az apátok nem tudták birtokba venni a kolsotort. I. Lipót 1701-ben az altenburgi bencés apátságnak ajándékozta, tőlük került 20.000 rajnai forintért a pannonhalmi bencésekhez 1716-ban. Az első újkori apát 1719-től.

Török utáni templom építése

Az 1720-as évektől 1754-ig.

Török utáni templom építtetője

Az újjáépítés elindítása Grassó Willebald apát idején (1719–1740), a munkák zöme Lécs Ágoston apát alatt (1740-1760), a sekrestye Vajda Sámuel apát idején (1760–1787).

Történeti leírás 1701-1945

A középkori maradványok bontásával együtt a tihanyi templom építkezése a szentély építésével kezdődött (1720-as évek?) és 1754-ben a tornyok kiépítésével fejeződött be. Eredetileg a hajó rövidebb volt, a nyugat felé való meghosszabbítása és a tornyok kiépítése koncepcióváltás a tervezésben, valószínűleg az 1740–1750-es években, Lécs Ágoston kinevezése után. A kétszintes sekrestye a szentély északi oldalán 1762-ben épült, Vajda Sámuelt apát idején. A főoltár, a a Szt. Bendek és Skolasztika-oltár,…Weiterlesen

Történeti leírás 1945-

Kutatás az altemplomban 1955-ben. Nagyszabású helyreállítás az 1960-as években, kutatás 1965-ben. 1982-ben Kralovánszky Alán kezdett régészeti feltárásokat. A templom belső megújulása az 1980-as évek végén kezdődött el, a sekrestye restaurálásával, majd az 1990-es évek közepéig folytatódott. Külső-belső helyreállítás 1996–2005 között.

Mai templom adatai

Megnevezés

Rk. tp.

Elhelyezkedés

Tihany, I. András tér 1., hrsz.: 1/2, 46° 54' 50.5001" N 17° 53' 22.4999" E

Védelem mértéke

kimeleten védett műemlék, kimeleten védett régészeti lelőhely, világörökség várományosi helyszín

Védelem törzsszáma

M 5567, 10483, 1950

Védelemre javasoljuk

országosan védett

Eredeti jelleg

kolostortemplom

Főoltár titulusa, készítési ideje és készítője

Szent Ányos megdicsőülése, Stolhoff Sebestyén asztalosmester, ismeretlen barokk mesterek, a kép Novák János soproni festő műve 1822-ből.

Mai meghatározó korstílusa

preromanika (altemplom), érett barokk

Mérete

45 * 17 méter

Építészek, kivitelezők

Sokáig Martin Wittwert tekintették a tervezőnek, de a tervváltoztatás ténye és a datálás miatt ismeretlen tervező műve. A kivitelezésért a tihanyi Pallér József kocsmárosnak, a veszprémi Tietharth József kőművesnek fizettek. Kőfaragóként a várpalotai Walch Tamás és a veszprémi Schmidt Ferenc József neve ismert.

Más mesterek

A faberednezések kivitelezésében a teljes befejezésig a bécsi származású, Tihanyban élő Stolhoff Sebestyén asztalos vett részt. A Celli-oltár, az orgona és a Jézus Szíve-oltár szobrászi munkáira a pápai Huber József szerződött. A Celli-oltár és az orgona festője a fehérvári Codelli József, a Jézus Szíve-oltárt pedig Codelli 1767-ben bekövetkezett halála után, a szintén fehérvári Ambrogio mester festette. Az írásos források nem említik Ambrogio vezetéknevét, de feltételesen Ambrogio Dornettivel lehet azonosítani.

Általános jellemzők

A félsziget északnyugati részén, természetes magaslaton, a partfal szélén álló, keletelt barokk épület, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, alatta középkori altemplommal, a nyugati homlokzatán két toronnyal, a szentély északi oldalán emeletes sekrestyével, délről egyemeletes kolostorral.

Külső leírás

Erőteljes főpárkánnyal lezárt és toszkán pilaszterekkel tagolt főhomlokzata közepén gazdagon tagozott kőtokos kapu nyílik. Párkányán a bencések férfi és női rendjét alapító Szent Benedek és Szent Skolasztika szobra áll, köztük az építtető, Lécs Ágoston apát 1754-es évszámú címere látható. A középtengelyben, a kapu felett egy nagy, a két, szélső tengelyben pedig egy-egy kisebb, félköríves záródású ablak töri át a homlokzatot. A középrész főpárkány feletti szakaszába fülke mélyed, benne a templom védőszentjének, Szent Ányos szobrával. Az íves lezárású, volutás oromzat fülkéjében Szűz Mária szobra látható. A tornyok a párkány felett egy-egy négykaréjos ablakkal díszített alaptestből magasodnak, órapárkányos oldalaikon toszkán pilaszterek között félköríves, nagy harangszinti ablakok vannak. A templom északi homlokzatán három, félköríves záródású, félmagasságig befalazott ablak nyílik. Weniger lesen

Belső leírás

A hajót kettős korinthoszi pilasztereken nyugvó hevederekkel osztott fiókos dongaboltozat, a szentélyt kétszakaszos élkeresztboltozat, a sekrestyét teknőboltozat fedi. A hajóban a három boltszakasznak megfelelően, mindkét oldalon mellékoltárok sorakoznak, végében kétpilléres, íves mellvédű orgonakarzat áll. A széles, homorú ívvel kialakított diadalív vonalában indul az emelt szintű szentélyre vezető lépcső. Két oldalán egy-egy lépcső a kétszer három hengeres pillérrel tagolt, háromhajós altemplomba vezet. Az altemplomban kereszttel díszített fehérmárvány sírkő. A templom berendezése 1754 és 1779 között készült. A főoltár 1757-es, a festménye 1822-es. Az oltárral egyidős a szentély két oldalán álló, dúsan faragott apáti trónus és szertartási asztal, a karzaton lévő, orgonaszekrény mögötti káptalani oratórium kettős padsora, és az egyházatyák szobrával díszített szószék. A hajó két, középső Szent Benedeknek, illetve Szent Skolasztikának szentelt oltára a benne lévő irat alapján 1759-ben készült el. Az orgonakarzat angyalokkal díszített rokokó rácsa és az orgonaszekrény 1762-1765 közötti. Az orgona Salzburgból érkezett. 1766-68 (1771)-ban készült el a déli első, a Jézus Szíve-oltár. 1768-1779 (1762-69) közötti a sekrestye berendezése: öltözőszekrények, imazsámolyok, kézmosó. A hajó harmadik szakaszában álló oltár és a vele szemben lévő keresztelőkút 1900 körüli. A 18. századi falfestésből a sekrestye mennyezetén maradtak meg Ambrogio Dornetti 1786-ban festett, a szerzetesi életre való elhivatottságot illusztráló képei. A többi elpusztult, helyettük az 1889-ben folytatott restaurálás idején Deák-Ébner Lajossal, Lotz Károllyal és Székely Bertalannal újakat készíttettek. Weniger lesen

Általános állapot

felújított; nem veszélyezetett

Források

településre első adat: MKL, 1975sem, VMRT_02_192_195., VFL_VIII.31._Pfeiffer_cédulák, VFL_I.5.8_14doboz_1_csomo, VFL_I.5.b._2_doboz_1_csomo, vfl_i.4.d.1_08.doboz_008._csomo_Tihany, LDM_MA_Tihany, VFL_I.1.8_151_106_110_Tihany,
középkori templom építési kora és átalakítása: Tóth Sándor: A 11–12. századi Magyarország Benedek-rendi templomainak maradványai. Takács Imre (szerk.): Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Pannonhalma, 2001. 232–234., 335–338.
Marosi Ernő: A tihanyi bencés apátság a 11. század építészetében. ln: Érszegi Géza (szerk.): Tanulmányok a 950 éves tihanyi alapítólevél tiszteeltére. Tihany, 2007. 77—90.
történeti leírás 1701-1945: Haris Andrea: A tihanyi bencés apátság műtárgyai és mesterei a 18. században. PhD értekezés, 2007.
történeti leírás 1945-: rövidített levéltári vagy bibliográfiai adat

Irodalomjegyzék

Kampis Antal: Tihany műemlékei. (Műemlékeink.) Budapest, 1957.
Zákonyi Ferenc: A tihanyi vár három alaprajza. Műemlékvédetem 7. 1963. 230-234.
Gedai lstván: l. Endre király sírköve. Archeológiai Értesítő 102. 1965. 49-57.
Kramer Márta—Tóth Sándor: A tihanyi apátsági templom és kolostor 1965. évi felújítása. Műemlékvédelem 10. 1966. 234-237.
Voit PÁL: Martin Wittwer, a győri karmelita templom építésze. (Adatok a dunai barokk építőiskola magyarországi kapcsolataihoz). Magyar Műemlékvédelem, 4. 1969. 213.
K. Palágyi Sylvia - Tóth Sándor: A római és középkori kőtár katalógusa, Tihanyi Múzeum. Veszprém, 1976.
Uzsoki András: l. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. 1984. 145-188.
Tóth Melinda: A művészet Szent István korában. Glatz Ferenc—Kardos József (szerk.): Szent István és kora. Budapest, 1988. 113—122.
Kralovánszky Alán: A tihanyi vár 1982. évi feltárása. Műemlékvédelem 38. 1994. 209—218.
Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez. MikóÁrpád—Takács Imre (szerk.): Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000–1541. Budapest, 1994. 54–58.
Haris Andrea: A tihanyi bencés apátság. Tihany, 1997.
Tóth Sándor: A 11–12. századi Magyarország Benedek-rendi templomainak maradványai. Takács Imre (szerk.): Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Pannonhalma, 2001. 232–234., 335–338.
Marosi Ernő: A tihanyi bencés apátság a 11. század építészetében. ln: Érszegi Géza (szerk.): Tanulmányok a 950 éves tihanyi alapítólevél tiszteeltére. Tihany, 2007. 77—90.
Haris Andrea: A tihanyi bencés apátság műtárgyai és mesterei a 18. században. PhD értekezés, 2007.
Szakács Béla Zsolt: Két altemplom - Pannonhalma és Tihany. ln: Gaylhoffer-Kovács Gábor - Székely Miklós (szerk.): Als ich can. Tanulmányok Urbach Zsuzsa 80. születésnapjára. Budapest, 2013. 4-23.
Buzás Gergely: A tihanyi apátság a középkorban és a törők korban. Várak, Kastélyok, Templomok 2019/6. 19-23.

Írott források

Csánki ll. 699-700, lll. 17, 26, 189, 288, 411—478.
Erdélyi László: A tihanyi apátság története I. (PRT X.) Budapest, 1908.
Zelliger Erzsébet: A Tihanyi Alapítólevél. Pannonhalma, 2005.

Tihany – Szent Ányos és Szűz Mária

Pfarren

Siedlungen