Nagygyimót – Szent Móric

Útkereszteződésben szabadon álló, hozzávetőleg észak-déli hossztengelyű, egyhajós, a hajónál keskenyebb, félköríves záródású szentéllyel, nyugatról a szentélyhez tapadó kis sekrestyével bővített, romantikus templom. A déli főhomlokzata középrizalittal és a középrizalit felett ülő, karcsú, nyolcszögletű toronnyal tagolt, háromtengelyes, oromfalas. Övpárkány alatt középen egyenes záródású bejárattal, az oldaltengelyekben ablakokkal, az övpárkány felett tengelyenként egy-egy karcsú, félköríves ablakkal. A torony harangszintjén négy irányban egy-egy félköríves ablakkal, a nyocszög köztes oldalain tagolatlan felülettel. Csürlős, gúla alakú toronysisakkal. Az oldalhomlokzatok háromtengelyesek, a főhomlokzatról átforduló övpárkány felett karcsú, félköríves ablakokkal. A szentélyen két, félköríves ablak nyílik. BeIül egyhajós, két csehsüveg-boltozattal fedett szakasszal, karzattal és félköríves szentéllyel. A hajót pilaszterpárok tagolják, a szentéIye félkupolával fedett, a karzat is csehsüveg-boltozatos. A főoltára az 1930-as években készült, vörös márvány, az oltárkép Primus Skoff építéskori alkotása, 1874-ből. Padjai neogótikus jellegűek. A keresztelőkút késő barokk, 18. század végi. A kis méretű neoklasszicista orgona 1923-ból való. Weniger lesen